Manóalvás és tesóbaba

Valami eltájolódhatott Mancikában, mert elég fura dolgokat produkál mostanság alvásilag. Kezdjük ott, hogy éjszakánként általában többször is felébred, de ez még nem is lenne olyan óriási probléma, ha mellé nem 5 - fél 6-kor kelne. HAJNALBAN! Ez kb. egy hete megy így, pedig már az esti elalvást is kitoltuk fél órával, de ez a reggeli ébredésnek meg sem kottyant.

A tegnapi nap is nagyon jó volt. Kelés háromnegyed 6-kor (ez egész tűrhető, örültem is), napközbeni kidőlés negyed 12-kor. És innentől kezdve alvás. Maratoni. Eszembe jutott, lehet, hogy az el nem aludt reggeli órákat pótolja? 4 (NÉGY) óra múlva azonban már úgy döntöttem, muszáj felébreszteni a kis hölgyet, különben az éjszaka rovására megy. (Ment is, este negyed 11-ig virgonckodás volt, de ez már az én bajom.)

Más: Ma voltunk a terhesgondozóban, megkaptuk a beutalót az első vérvételre. Megnézték a babát is UH-on, minden oké. Kismanó persze megijedt, amikor a doktor bácsi a hasamra tette az ultrahangos izét, el is sírta magát, biztosan féltett, azt hitte bántani akarnak... :) De megmutatta és megmondta a doki bácsinak, amikor felhúztam a pulcsimat, hogy baba. Jót borultak rajta. 

Mondtam G-nek, hogy ha lesz ma ultrahang, és meg akarják mondani, hogy fiú vagy lány lakik-e a pocakomban, akkor azt mondom, hogy nem akarom tudni. Mindenképpen szeretném, hogy G. is ott legyen majd, hogy együtt tudjuk meg. Egyébként már kétszer is azt álmodtam, hogy kislány lesz (fúúú, az egyik elég nagy zagyvaság volt...). De majd meglátjuk. A kínai fogantatásnaptár szerint kisfiú. De hát ez is csak olyan, hogy vagy bejön, vagy sem. G. csak arra kért, hogy ne legyen egyszerre mindkettő. Hmmm. Igyekszem.

Jött a nyuszi :)

Nehéz, nehéz, de csak elbírom valahogy...

Van ott valaki?

Tehát. Úgy fest a dolog, hogy a babakocsitoló- és a babaringató izmaim bizony még egy darabig nem fognak elsatnyulni, hiszen egy felhőn üldögélve, lábát lógatva kiválasztott minket valaki, hogy hozzánk akar költözni. Egy nagyon pici valaki. Akinek a talpmérete most pontosan 8 mm :).

Szóval nagy a boldogság a házunk táján! Szerencsére a rosszullétek távolról elkerültek (eddig, de már szerintem megúsztam), csak a sok (RENGETEG) pisilés zavar, és a sok fejfájás. Remélem, ez is hamarosan megszűnik, mert szükség van az energiára az állandóan pörgő kislányunk mellé.

A mai naptól nagyon izgultam - ma volt a 12 hetes ultrahang (már hajnalban felébredtem és nem tudtam visszaaludni, ÉN, akire nem igazán jellemző, hogy ha alhat, akkor nem alszik...). Valahogy ezt a vizsgálatot érzem vízválasztónak, innentől már tényleg "megfoghatóbbnak" tűnik a dolog. Szerencsére mindent rendben találtak. Mostantól fognak csak besűrűsödni az események is, jövő héten megyek a terhesgondozóba (sikerült kikunyiznom, hogy vihessem Mancikát is magammal), vérvételre és a védőnőmhöz (akinek a személyéről még mindig nem tudok semmit, de állítólag április 1-jétől már lesz fix emberünk).

Próbáljuk a Manónak is adagolni a dolgot, bár még nem igazán vevő rá. A Mi van anya hasában? kérdésre általában a baba a válasz (helyes megfejtés), néha viszont a mama (helytelen). Hát igen. De mindegy is. Az a lényeg, hogy igen, tényleg van ott valaki  (de azért maradjunk inkább a babánál...)! :)

Kanalas bejegyzés és a ló

Éppen a lányomtól megkívánt tejbegrízt falatozom, és gondoltam, mivel ilyen nagy csend és nyugalom honol a lakásban (= alszik), írok valamit. 

Kezdjük ott, hogy ma voltunk a duplaoltáson, szegénykém üvöltött, ahogy a torkán kifért, de túl vagyunk rajta. (A királyi többes nem véletlen, az ilyen helyzeteket én is nehezen viselem...) Most 3 napon belül várható láz az egyik oltástól, a másiktól 1-2 hét múlva, jupííí.

Le is mérték a kis hölgyet: 9.980 g és 81 cm. (A sok betegeskedés miatt eléggé lesoványodott - 80 dekát fogyott -, de már jön vissza végre az étvágya.)

Fogilag is gyarapodás van folyamatban: alul végre megtört a jég és előbújt a 3. fogacska, így összvissz 9 van már :).

Újabb mániája is van a kisasszonynak (a "dabda" mellett): a kanalazás. Mindent, mindenhol kanállal akar. Ha már egy icipici esélyt lát arra, hogy használhatja (meglát egy kóbor bögrét az egyik polcon vagy ilyesmi), akkor rohan a konyhába, kihúzza az evőeszközös fiókot, benyúl a kiskanalakhoz (érdekes módon csak oda, más nem is érdelki), és hozza, hogy használjuk. Persze gyakran feleslegesen. Este pedig rendrakáskor a lakás minden zugából kiskanalak bukkannak elő. Hmm.

És két kép a nagy kedvenccel, Gumilovacskával: 

Ennnnyire szeretem!

Csiki-csuki

Értem ezalatt azt, hogy az utóbbi három hétben Maszat Manci egyik betegségből be, aztán ki, majd pár nap múlva másikba be, megint ki, és most éppen egy harmadikba be. Vagyis bent. Mert benne van ám nyakig egy jó kis köhögős-náthás-lázas csúnyaságban. Aztán épphogy ebből is ki fog jönni, mehetünk a 15 hós oltásra (ami a betegségek miatt lett elodázva), és azután megint csak nem számíthatunk semmi jóra... De ez van, majd csak túl leszünk ezen az időszakon.

Sajnos így a suliból is sokat hiányzom, remélem, nem lesz gond belőle. Mert amilyen rugalmasnak indult az egész képzés, most annyival katonaibb módszerekkel próbálkoznak a megregulázásunkra. Kisgyermekes anyukákról lévén szó, eléggé benne van a pakliban nálunk a késés vagy a hiányzás. Oldd meg, ugye? Jó, csak gyorsan előkapok a farzsebemből egy szegedi nagymamát vagy bébiszittert, és máris ott vagyok mindig, időben, hiánytalanul. G. anyukája így is jön legalább havonta egyszer több napra, az enyém pedig még a bokatöréséből lábadozik, de nyáron már számítunk rá! :) 

Biztosan vannak olyan szerencsés szülők, akiknek a gyerekük még sohasem volt beteg (a mi lányunk is így volt 8-9 hónapos koráig), de a legtöbbünknek ezt a problémát meg kell oldanunk. No de hagyom is ezt a témát, nem akarok bosszankodni (és negatívkodni).

Amúgy is, volt néhány tavaszt idéző nap, és csakazértis jó a kedvem! :)

Nyanya, Papa és az őrlő

Nos. Úgy alakult, hogy zsinórban adogatjuk át egymásnak a betegséget. Az első a sorban Maszat Manci volt, következtem én, végül (remélem legalábbis, hogy végül) pedig G. anyukája dőlt ágynak. Szerencsére gyors átfutású dologról van szó (Manónál és nálam ez a tapasztalat). Reméljük, hogy G. anyukája is egy nap alatt túl lesz a nehezén. Aztán egy kis nátha, ami marad, már nem a világ vége.

Hozzáteszem, Manócska tényleg fogzott, sikerült belelesnem a szájába, és bizony ott a nyolcadik fogacska, a nemrégiben kibújt őrlő párja. Tehát most fent van 6, lent pedig kettő darab fogacska.

Szóval most, hogy helyreráztuk magunkat, írok kicsit arról, hogy milyen új szavai vannak a kisasszonynak. Az első a sorban a szülei megnevezése, amiket kissé átalakított, így mostanában a Nyanya és a Papa megszólításokra kell hallgatnunk. Remélem, gyorsan leszokik róla.

Egyre több hosszabb szót próbál utánozni, mint pl. a bicikli (icici vagy valami hasonló), rizibizi (ibizibi), pihepuha (pipapu), tejbegríz (tejbedzí --> ezt egész szépen és érthetően mondja). Szóval alakul a dolog. Nagyon várom már, hogy eljöjjön az az idő (is), amikor olyan aranyosakat mondanak a gyerekek! :)

(Ja, és a tavaszt, továbbra is!)

Fogas kérdés

Egy ideje nem jutottam el odáig, hogy írjak, elég összesűrűsödtek a dolgok körülöttem. Az történt, hogy beindult a suli, ami heti három napot elvesz, így marad 2 nap a hétköznapokból, amikor tudom intézni az egyebeket (bevásárlás, stb., mindig van valami :)). 

Maszat Mancinak is sikerült benyelnie egy vírust - valószínűleg a suli megőrzőjében, mert ugyanakkor 3 gyerek is egyforma panaszok miatt betegedett le tegnapra. Szerencsére már jobban van, nem lázas, igaz, az éjszakát végigszenvedte, hirtelen és hangosan sírt fel többször is. Mint aki rosszat álmodott, de ki tudja? Nekem meggyőződésem, hogy a fogával is szenved többek között. Múlt héten vettem észre, hogy az egyik őrlőfogának a fele kibújt, és most vagy a másik fele, vagy a párja kínozhatja. Furának is tartottam, hogy eddig mind a 6 fogával megszenvedett, most meg egy nagy bumszli őrlőfog kibújását észre sem veszi. Gyanús is lett volna.